Ő is megvolt!

Forró nyári napon történt, reggelre egy osztrák rendszámú autó hűsőlt a sátorban.

Épp tanulmányoztam a kellemetlen szituációt, mire befutott két ügyfél. A nap UV sugárzására köt a ragasztónk, ilyen tűző napsütésben csak árnyékban lehet javitani. Mi következik ebből? Ez a jóravaló osztrák kicsit keresztbe tett.

Kapásból felajánlotta az egyik rám várakozó, semmi perc alatt kirántja a gépkocsit, de a német ajkút sem ejtették ám a fejére:kézifék behúzva, sebességbe hagyva, és kerék alászedve. Még a földrengés sem mozditja, csak a gazdája. Nincs más hátra, Tesco hangosbamondója közölte: volna szives arrébb gurulni, kicsit útban lenne! Volt szives? Persze!Volt szives szarni az egészre!

Tanakodás közben leintettünk egy ott portyázó rendőr járőrt, olyan kevesen vagyunk, segitsenek már a fejvakarásban. A lényeg, középkorú házaspár, kényelmesebben nem is bandukolhattak volna, megérkeztek. Elszabadultak az indulatok, érdekes módon még ők voltak igazán felháborodva, mi az hogy rossz helyen parkoltak. Tudni kell, angolul is feliratos a sátor, glass repair, ami németül glass reparatur. No mindegy, odáig fajult a balhé, hogy a németek felirták a rendőrők jelvényszámát, a zsaruk meg a mi adatainkat, ha kellenénk tanúnak. Szóval így ismerkedtünk, haverkodtunk.

Természetesen nem lett a dologból semmi. Amúgy nem nagyképűek a németek, tisztelet a kivételnek. 

Szombat reggel történt az eset. A kollégánk boldogan ért a munkahelyére, messziről kiszúrta, kapás van, autó áll a sátorba. Milyen érdekes, még ki is diszitették, tetszetősen tele plakátolva, kilufizva a sátor, öröm lesz igy dolgozni. Kár, hogy ők is melózni jöttek, a cetroen szalon születésnapi rendezvényét tervezték a parkolóban, és ebbe valahogy bevonták a csak "kicsikét" feliratos szélvédőjavitó sátrat is. Szórólapot és reklámújságot osztogattak a fizetős területünkön, természetesen a verdájuk csomagtartójából. Kolléga rögtön a tárgyra tért:

-Jöttem dolgozni!

-Hova?-kérdezték az illetéktelen helyfoglalók.(Hát nem is a cetroenhez, az már biztos!)

-Nem láttátok a sátor oldalán? SZÉLVÉDŐJAVITÁS! Itt dolgozok, és el kellene cuccolni, ugyanis komoly bérleti dijjat perkálunk a helyért.

Volt meglepetés! Ők nem is gondoltak erre,  észre sem vették a feliratot. Hogyne, elhisszük! Mindenesetre ha nem is könnyen, de sikerült rábeszélni őket a távozásra.

Csütörtöki napon értesített a tesco, a következő héten a helyi rádió a szülinapi buliját a parkolóban rendezi,  a sátrat át kell helyezni hétfőn reggel az általam kinézett placra x időre. No problemo.

Két nap múlva, ami még csak szombat reggelt jelent, már messziről elhűlve kamillázom, a parkolónak azt a részét, ahol a sátor is áll, lezárták. De olyan szinten, hogy autóval meg sem lehetett közelíteni. Érdekes is lett volna, ha valaki az utcai streetball (kosárlabda) verseny játékosai közé hajt be, akár parkolás céljából. Mert hát miattuk zárták le a területet, és középen.....nos igen, ott szerénykedett a szélvédős sátor. Gyalogosan átszlalomoztam a palánkok és emberek között, hogy szembesüljek a következő hidegzuhannyal. A rendezők a sátorban intézték a nevezéseket és egyéb papirmunkákat. Autójukkal szépen befaroltak, kis asztal, két szék, a nagy melegben berendezkedtek, ahogyan kell. Nekik!

Tudtam hogy reménytelen bármit is tárgyalni, de rákérdeztem:nem arról volt szó, hogy hétfőn jöttök? Nem, ez más!-kaptam a választ. Ha harc, hát legyen harc! Tűz be a tescoba a karbantartókért, azonnal fel a sátrat, költözés! A talpakat kiszabaditottuk, elcsíptünk négy ráérő srácot, és felemeltük a munkahelyemet. Azt a kiabálást kellett volna hallani, amit rendeztek a szervezők. Mit képzelek, hová viszem a fejük fölül a hűs ponyvát.
Még hogy hová?!
Jó vicc volt, mégse nevettem. Sitty-sutty, pár perc múlva az új helyén tündökőlt a sátor, ők meg vigyenek magukkal legközelebb napernyőt vagy fenyőerdőt, ha árnyékot szeretnének!

Egy novemberi délutánon éppen a "megérdemelt" :)) pihenőmet töltöttem az autómban, amikor egy hosszú dudaszóra leszek figyelmes. Kiugrok a kocsiból, és még csak köszönni se tudok, mert az ARC elkezdi darálni, hogy Ő a világ legfontosabb embere, nincs semmi ideje - gondoltam magamban, hogy a vörös szőnyeg otthon maradt - , de azért elővettem a legudvariasabb formám, és közöltem az Úrral, hogy nálunk a szintidő 12 perc...
Nagyot nézett, és kételkedve kérdezett vissza , hogy ez komoly?
Mondtam neki, hogy  persze...  Hisz nem ma kezdtük...
Holnap lesz két napja :))
Na...
Térjünk vissza az Úrhoz...
Miután összeszedte az állát, bement a Tesco-ba és negyed óra után jelent meg.
A szélvédőjéről a sérülés eltűnt...
Egy elégedett mosoly a szája sarkába, de egy jó szó helyett inkább a kulcsát kérte, és a fontos ember füstölgő kerekek mellett már el is tűnt...