Az autóm csomagtartójában pakoltam éppen, mikor egy kicsit korosodó hölgy lépett mellém, és tanulmányozni kezdte a sátrat belülről.

Nézelődött, tapogatózott, érdeklődött: olvasta, hogy eladó a sátor 30.000ft-ért, akkor erről lenne szó? Vonogattam a vállam, a ponyva oldalán is írják, 90.000ft az ára, Dunaharasztin készült, a cég telefonszáma is látható alul, amúgy nem eladó. Pedig bizony árulják ezt a sátrat, állitja veszettül a hölgy. De hol hirdetik a sátrat? Nem értettem az egészet. És tényleg, mintha én lennék a hülye, úgy magyarázza nekem a nőszemély, hogy a Tescós reklámújságban olvasta, 30.000ft a sátor, biztos ez a kiállítási darab a parkolóban. Mi van? Akkor esett le, miről beszél ez a szerencsétlen! Mondtam is neki, nézze már meg, mi van kívülről a sátor oldalára írva: SZÉLVÉDŐ JAVÍTÁS.

Aztán ha rájött, hogy ez egy munkahely, ezt meg tudta emészteni és magához is tért ebből a valószínűsithető sokkból, menjen már a hülyeségével a Tescóba, zaklassa őket a baromságaival, ők felkészültebbek erre az alacsony szintre. Talán. Bocs.